Bódás János - Valahol ki van jelölve helyed...
Azért van síró, hogy vigasztald,
és éhező, hogy teríts asztalt.
Azért van seb, hogy bekösse kezed,
vak, elhagyott azért van, hogy vezesd.
Azért van annyi árva, üldözött,
hogy oltalmat leljen karod között.
Azért roskadnak mások vállai,
hogy terhüket te segíts hordani.
Az irgalmat kínok fakasztják s
Mélység felett van csak magasság.
Ha más gyötrődik, vérzik, szenved – azért van,
hogy te megmutathasd, hogy mennyi szeretet van benned.
Megmutattad már néha legalább,
enyhült s szépült-e tőled a világ?
Vagy tán kezedtől támadt foltra folt
ott is, hol eddig minden tiszta volt?
Mi vagy?
Vigasznak, írnak szántak,
menedéknek, oszlopnak, szárnynak.
Valahol rég... siess... keresd,
Ki van jelölve a helyed.
S csak ott leszel az, aminek Isten rendelt.
Másként rideg, céltalan lesz az életed,
Mag leszel, mely kőre esett.
Elkallódott levél leszel,
mely a címzetthez nem jut el.
Gyógyszer, amely kárba veszett,
S mit sohasem kap meg a beteg.
Rúd leszel, de zászlótalan,
kalász leszel, de magtalan.
Cserép, miben nincsen virág,
s nem veszi hasznod
sem az ég, sem a világ.
No comments:
Post a Comment