Yahya Kemal Beyatli - Gondolat
Csak gond a jóbarátság – ám a magány is nyomaszt.
A végső évtized jön; hogyan, mivel töltsem azt?
Az embereket értem, átlátszók mindannyian...
Ó, jaj, csak volna még egy utolsó arany nyilam,
Már ki nem lőném – bármily édes ábrándkép után.
Szememre végső álom, jöjj el, borulj végre rám!
Az élet vad kalandja végképp megtárult nekem.
Ha lelkünk örök lenne, vágynám tán, hogy az legyen?
Ha kihűlt minden ábránd, létünknek mi íze van?
E tudás csak a hasznom; mert az ősz haszontalan...
„Az él, ki maga érez.” – mondják, s talál tán e szó;
„Ki maga érez, szenved.” – mondom én, és így való.
Nem az, hogy meg kell halnunk – életünkben más a baj:
Az életbe az ember, még amíg tart, belehal.
No comments:
Post a Comment