Kurdi Imre - Így kezdődik (a szerelem...)
Így kezdődik: lassú tekintetében,
mely egyre többször elkalandozik,
ha horzsol is, csak pillanatra éppen,
meglátsz belőle mégis valamit.
A fénylésből, amely belülről jár át testet,
ha izzik minden testüreg.
Aztán elönti lassanként a száját,
hogy áttetsző lesz, mint a tejüveg,
és így csap végül rád is át a vágya.
Pedig tudod, ilyenkor önmagára,
saját ölére tapadna csupán.
Vonz és taszít: veszélyes furcsa játék,
és bőrödön a véred szinte átég,
ahogy ágyéka átsüt a ruhán.
Ahogy ágyéka átsüt a ruhádon,
vágya is úgy üt át a testeden.
Lüktetve várod, míg a végtelen
visszadobja, hogy önmagára vágyjon.
Belakja teste égő templomát,
ahol a semmi párzik önmagával
s ha élvez is, a semmisége rá vall,
bár hús takarja, fogja rejtve, át.
Eszköze vagy, de felgerjeszti éhed,
mint tört üvegbe, úgy harapsz bele.
Így lesz a hús a húsnak étele,
egy más gyönyörben érve könnyű véget.
Öled kibomlik, felhorgadva áll,
minden napra elég egy kis halál.
No comments:
Post a Comment