Szabó T. Anna: Tenger, homok
Nincs alkony és nincs virradat.
Az égre rákövült a nap.
Izzó kékség a hold helyén.
A vízre rákövült a fény.
Körül a parton sziklaroncsok.
Kőkoponyák és ritka csontok.
A homlokuk vetette árnyék
az izzó törmelékre ráég.
A sótól kérges bőr kiszárad,
a homok ellepi a lábat,
térdig, derékig, állig ér.
A fény vörös, a fény fehér.
Utat talál a nap a csontban,
a fej, mint könnyű héj, beroppan,
homok tartja a puszta vázat,
betölti omló koponyámat.
Nincs alkony és nincs virradat.
Homok tartja a puszta vázat.
Az égre rákövült a nap.
A sótól kérges bőr kiszárad.
Izzó kékség a hold helyén.
A fej, mint könnyû héj, beroppan.
A vízre rákövült a fény.
Utat talál a nap a csontban.
Körül a parton sziklaroncsok.
A fény vörös, a fény fehér.
Kőkoponyák és ritka csontok.
Térdig, derékig, állig ér.
Betölti omló koponyámat.
A homlokuk vetette árnyék.
A homok ellepi a lábat.
A forró törmelékre ráég.
No comments:
Post a Comment